Ül a Thomas-mozdonyán. Aztán már nem is, hanem fejjel előredől, lebukik a feje a kormány mellé, egyik kezével a kéménybe kapaszkodik, másikkal a földön tartja magát, popója a levegőben, lábai berogyasztva térdben, egyiket épp elemeli. És ekkkora, miközben mi megdöbbenve nézzük és kérdeznénk, hogy mit csinál, megelőz minket. Hátranéz a hónalja alatt, és vigyorogva megszólal:
– Keresem a bajt.
